TÖRTÉNET

Ezek vagyunk mi

Lókút, sváb nevén Rossbrunn egy kicsi, mintegy 500 fős település a Magas-Bakonyban. Bár a falu nagy része egy hosszú völgyben bújik meg, mégis a Bakony második legmagasabban fekvő települése. A kertekből ráláthatunk a Balatonra, és a Somogyi dombság repceföldjeire. Földrajzi elhelyezkedése szerencsésen ötvözi a zsákfalu jelleget, a könnyű megközelíthetőséggel. Veszprém 20, Zirc 11 km-re található. 

Volt időszak, mikor a város elcsábította a lókúti fiatalokat, de az utóbbi években megfordult ez a tendencia, felfedezték a helyet a fiatalok, akik egészséges, szép környezetben szeretnék nevelni gyermekeiket. Mára, az 500 körüli lakosból 80 tizennégy éven aluli. Úgy próbáljuk tervezni Lókút életét, hogy a fiatalok által hozott frissességet felhasználva közösségteremtő értékeket hozzunk létre. Egyik fontos célunk, hogy olyan programokat valósítsunk meg, amiben a lakók nem fogyasztóként, hanem tevőlegesen vesznek részt.

Ilyen sorozat a tavaly indított Raklap-piknik, ahol családok jöttek össze, hogy miközben egyszerű szabadtéri bútorokat készítettünk, közösen főztünk, beszélgessünk, további terveket szőjünk. És ilyen volt a Kertmozink, ami egy olyan fix nyári programmá vált, hogy már nem is kellett hirdetni, minden pénteken ( ha nem esett az eső) hozták a plédeket, rágcsálnivalót a családok, sőt idősebbek is.
Nagy öröm, hogy sikerült a civil csoportok elindulását is támogatni. A korábbi bejegyzett hivatalos egyesületek mellett kis klubok alakultak (helytörténeti, kézimunka, nyugdíjas, társasjáték) A Pandémia alatt is igyekszünk megtalálni a közösségépítés lehetőségeit online eseményekkel.

A falu nem újra telepített, hanem új telepítés volt 1759-ben. Először 20 szlovák családot bízott meg a település kialakításával Esterházy János. Hamarosan megérkeztek azonban azok a német férfiak és családjaik, akik 1771-ben Óbányán megkezdték egy új üveghuta építését, majd abban az üveggyártást. Idővel a falu elsvábosodott. Szorgalmas, rendezett környezetükre büszke családok alkották azt a zárt közösséget, melynek tagjai több mint kétszáz évre visszamenőleg helyben tudják visszavezetni családfájukat. A 20. század második felében több egymást követő trauma közül a kitelepítés mély sebet hagyott ezen a közösségen. Ezt a sebet kívánja gyógyítani az 1994-ben létrehozott testvértelepülési kapcsolat Hebertshausen- nel. Ez a München melletti település fogadta be annakidején a kitelepített lókútiak többségét.

Lókút egykor fontos megálló volt a Székesfehérvár - Veszprém felől érkező, és Zircen át Győrbe, vagy Bakonybélen át Pápára tartó utazóknak. A legenda szerint itt álltak meg a Bakony erdejében található kútnál, hogy felüdüljenek, és erőt gyűjtsenek további utukhoz.

Miért ne lehetne Lókút ma is egy ilyen, kulturális értelemben vett megálló?