In Nochpa Shoft

Mikor címet kerestem új programsorozatunknak, megkérdeztem "kasl" Schmidla Mári nénit, hogy mondták régen, ha együtt mulattak, bandáztak kicsit. Oh lányom, mi nem bandáztunk, mert mindig dolgoztunk. - majd hozzátette - de várj csak, "in nochpa shoft", így mondtuk, ha átszaladtunk egy kicsit a szomszédhoz "trécsálni".
Egy kis laza együttlét, beszélgetés, felemlegetése régi dolgoknak, történéseknek. Miközben a felnőttek beszélgettek, a gyerekek pedig játszottak és félfüllel hallgatták a felnőttek beszélgetését.

Ilyesmi szomszédolós sorozatot indítunk most Lókúton. A programban mindig lesz egy elfeledett "mesterség", dédi konyhája és persze régenvolt játékok, időnként egy-egy meglepetés előadással. Aztán a program végén megesszük amit kifőztünk.

A program családbarát, de nem csak családosoknak ajánljuk.


ELFELEDETT MESTERSÉGEK

Kalapáltál, fentél már kaszát?
Tudod mire való a vonókés?
Fa, csuhé, szalma, gyékény, vessző...
Régi technikák, kézműves fortélyok.

Játék kicsiknek és nagyobbaknak meglepetésekkel 

A lókúti sváb konyha receptjei 

Ha Lókút, akkor lovacska. Ilda meglepett minket azzal, hogy lovacska mintákat hozott nekünk. Ksebbek ügyesen vesszőparipákat, a nagyok snájdig kis csuhé lovakat készíthettek.
És tulajdonképpen a hanzlpang is egy lovacska. Méghozzá olyan, amit Peti, Zalán és Jázmin egyre ügyesebben ülnek meg. Ha fakanál még nem is, de egyre szabályosabb rudacskák kerülnek ki a kezük alól. Peti már felfedezte, hogy mindkét nagypapája bognárkodott, így nekik is van otthon vonószékük.
Dédi konyhájában ma valami nagyon fontosat tanultunk Maricától. Nincs az az "elrontott" étel, amiből ne lehetne egy másikat készíteni. A mi ebédünk is krumplis stercként indult, és dödölleként végezte. Hogy történt ez? Bizony nem másként, minthogy amikor már a forró zsíron volt a sterc, nem akart szétesni, mert a krumplink, amiből készítettük túl lédús volt. Viszont beleszaggattuk tepsibe és finom piros dödöllét sütöttünk belőle. /Lehet, hogy az első dödölle is így készül? :) /
Azt meg végképp nem tudom, miért ízlik sokkal jobban a bableves, ha együtt főzzük.
Bár a pajta projekt 2021-es évi  pályázati része most zárult, mi nem hagyjuk abba és Ildától sem búcsúzunk. Legközelebb adventi koszorút készítünk gyékény csillaggal és angyalkával.

Találkozunk november 26- án.

Van-e nagyobb élvezet egy kisgyerek számára, mint a konyhában együtt gyürkészni, sodorni a nudli tésztáját Marica nénivel? Milyen jó is tapicskolni a lisztben, és nézni ahogy egyre ügyesebben formálódnak a hosszúkás tésztahurkák, amiből kifő a bucinudli, amire jó adag porcukros mák kerül. Na és persze belakmározni a saját magunk készítette nudliból.
Ez ám az élvezet! Legalábbis ez tükröződött a kis alkalmi kukták szemében.
Ebéd után pedig hazáig lehetett röptetni az Ildával készített csuhé madárkákat.
Jut eszembe, tudtátok azt, hogy régen olyan sok mákot ültettek Lókúton, hogy a faluba vezető út mellett színes csíkos szövetnek tűntek a kertek pászmái? Lókúton nem csak a tésztára és a süteménybe került mák, hanem a nudlira és a szilvásgombócra is bőven szórtak belőle. Ma már kevesen ültetnek mákot. A múltkor az is kiderült csutkababa készítése közbent, hogy a gyerekek közül néhányan nem is ismerték a mákgubót, ezért Márta néni hozni fog majd bontatlan, apró mákszemekkel teli gubókat.
Találkozunk október 30- án!

2021.10.02. Igazából azt sajnálom a legjobban ezeken az alkalmakon, hogy nem tudok mindenhol ott lenni, mindent kipróbálni. A vonószékkel való munka is érdekel,  Ilda csuhévilága meg aztán különösen is. Mert milyen jó lenne olyan fakanalat készíteni, mint amilyet Novák Kati hozott mutatóba a padlásukról. Ezeket még édesapja készítette, mert régen természetes volt, hogy a kanál háznál készül.
Azon meg mindig elcsodálkozom, hogy Ilda mellett még a legkisebb gyerek is csuhémesterré válik. Egyik baba szebb, karakteresebb, mint a másik. Dédi konyhájában ezúttal a búcsúra való tekintettel igazi finomság készült: nyerskrumplis svábgombóc, bicskeszósz és sült husi. Olyan gyorsan megettük az ebédet, hogy mire a fotózás eszembe jutott, már egy falás sem maradt. Így most szégyenszemre egy másnapi újra gyártott adag van a képen :-)
október 16- án is várunk Benneteket!

2021.09.25. A konyhánk még nem készült el teljesen, de már oda költöztettük Dédi Konyháját. Tenkné Marica valami fergeteges klotzkit főzött nekünk. Mint eddig mindig, most is lassan gyülekeztünk. Marica mondta is, hogy talán sok is lesz az étel, ki fogja mindezt megenni. Aztán egyre többen ülték körül az asztalt Ilda körül. A kisebbek pillangót, a nagyobbak csigabigát készítettek, közben pedig megtudhattuk, hogy amit most játszva megtanulunk, az olyan technika amivel edényalátétet, táskát is készíthetünk. A kálvárián pedig a vonószékkel ismerkedtek Zalánék, illetve Erika nosztalgiázott, hiszen ők gyerekkorában még használták a hanzlpangot.

Ebédnél Lili elpityeredett, mikor nagymamája haza akarta vinni ebédelni, mert ő velünk akart még maradni. Végül körbe ültük az asztalt és jóízűen befaltuk a klotzkit. Mit befaltuk, még a lábost is kikapartuk!
Legközelebb ti is legyetek a vendégeink! (2021.10.02.10- kor találkozunk) 

2021.09.11. Kis képes összefoglaló a mai napról. Volt aki az elejétől ott volt, és lelkesen készítette a babákat, más később csatlakozott, és olyan is, aki még ebéd után is készített. Ilda pedig mesélt nekünk egykori gyerekekről, akik a dolgozó felnőttek körül mindenböl játékot álmodtak maguknak.

Jelentem, jó idő lesz, mert a bableves és a smarni mind egy szálig elfogyott.

Legközelebb 25- én találkozunk. Akkor csuhé állatkákat készíthetünk, és a vonószék használatával ismerkedhetünk.


2021.07.31. Bár a szárazság nem túl kedvező egy kaszaköri foglalkozás megtartására, azért vannak olyan előmunkálatok, amiket ilyenkor is el lehet sajátítani. Kaszát jól kikalapálni, megfenni - ez is egy olyan tevékenység, mely nagyapáink számára természetes volt, ma már viszont tanulnunk kell.
A gyerekekhez a Veres 1 Meseszínház érkezett. Dédi konyhájában pedig, kihasználva a jó időt, tócsi sült.

Legközelebb szeptember 11- én találkozunk. Akkor a csutka babák titkait fogjuk megismerni.